Saturday, April 25, 2009

Day 4

Sut a nap, csiripelnek a madarak. Kivirult a varos, szinnel telt meg minden. Igy mindjart mas. A Broadway-Lafayette sarkan a Momofuku etterem ingyenes kostolot tart, de sajnos meg csak elokeszulnek ra. Az NBC riportere azert mindenesetre mar kesziti aznapi riportjat. Akkor irany Bronx, az allatkert. Titkon biztam benne, hogy lehet biciklit berelni, mert hatalmas a park, de csak babakocsit lehetett. A kulvaros - legalabbis ranezesre az volt- csendes, voros teglaepuletekkel es a hazak elott bandazo fiatalokkal egeszen baratsagos. Persze biztosan vannak durvabb helyek is. Az allatkertben igyekeztunk kihagyni azokat a joszagokat, amiket otthon is lathatunk. Volt kongoi gorilla futtato, ahova plusz $3-ert lehetett bemenni es a seta vegen egy szamitogepen ki lehetett valasztani azt a projektet, amit tamogatni szeretnenk a belepo araval.

Tapir Tapirova a hatat mutatta nekunk, a lajhar a sotetben aludt, de legalabb sulfeleket lattunk. Sok majomkolonia is volt kolykokkel, ezekrol videot is keszitettem. Nagyon szep regi epuletek is voltak, mint a budapestiben. Az ebed boseges volt. Pizzat kertunk, nem volt nagy a valasztek. Normal meretu pizza, amit en otthon meg tudok enni. Namost en a felet tudtam betolni a magamenak, Zoli a ¾-et, szoval a hiba nem az en keszulekemben volt. Jo, vastag teszta, de ami meg vastagabb volt, az a sajt rajta. Apropo, az allatkertben mar joval tobb, durvan elhizott embert lattunk, mint Manhattanben. En nem tudom, hogy lehet idaig eljutni. Tehat amikor valaki eszreveszi, hogy „je, 10 kiloval tobb vagyok, mint tavaly”, akkor nem gondolja, hogy valamit tenni kellene? Mondjuk egyszeruen csak kevesebbet enni, ehelyett teljes lelki bekevel folytatja ugy, ahogy eddig csinalta es aztan azon kapja magat, hogy nehezen mozog, nem latja a terdet. Ekkor meg szomorubb lesz, meg tobbet eszik es megveszi a specko elektromos kiskocsijat amibe belehuppan es azzal kozlekedik elete hatralevo reszeben, ami feltehetoleg nem lesz tul hosszu. Mondom ezt en...de Zoli sem erti a dolgot, pedig O ismeri kicsit a dieta fogalmat.

Zoli kozben kinezett egy objektivet, ami 70%-kal olcsobb, mint Magyarorszagon, ugyhogy a 34. utcanal elvalltak utjaink. En mentem a Macy’s-be, Zoli a B&H-ba. Zolikam hamar megjarta, mert zarva volt a bolt. Nem is meseltem, hogy a logisztikai rendszeren kivul meg az is erdekes - legalabbis nekem, hogy a bolt eladoinak 80%-a ciceszes, pajeszos, szoval a pentek delutani zarvatartas jogos, ennek a tobbi egyeb vallasu, nacioju ember biztosan orul :).

Az aruhaz hatalmas, de belulrol nagyjabol ugyanaz, mint a parizsi Printemps, vagy barmelyik klasszikus aruhaz.

Az erdekes az viszont, hogy mindig vannak lertekelesek, tavalyi kollekcio. Egy taska igy beugrott hozzam, nem tudtam otthagyni. Bar a markajat nem ismerem, nagyon vidam darab. Kupont is kaptam termeszetesen, itt a kupon intezmeny.

Cipot is neztem, de meg itt sem olyan gyakori a meretem sajnos. A nap mar lefele ballagott, es az Empire State Building is a kozelben volt, ugyhogy nem volt kerdes a kovetkezo programpont. Az expressz beleponek nagyobb hasznat is vehettuk volna, ha mondjuk az epulet sarkaig kigyozik a sor, de nem volt ekkora „mazlink”. Azert igy is eleg VIP-nek erezhettuk magunkat. A lifteknel mindenki elott kisert be a boy, vagy a girl. Na most a lift kb 40 masodperc alatt volt fent a 80. emeleten. Semmi tulzas, hihetetlen. Korulbelul Nagyinal, a hetediken vagyunk fent ennyi ido alatt. Durvan pattogott a fulunk, alig gyoztunk nyelni. Mersekelt tomeg volt a teton. A kilatas leirhatatlan. Sok fotot, mozgokepet lat e latvanyrol az ember, de amikor a sajat kamerajaval latja, az egeszen mas.Volt egy kis szel, de nem lengett be az epulet, azt hiszem ez nem is szokott, regi epites meg mas technikaval epult.
Csodasak voltak a fenyek, bar en ezt egy kicsit lassan lattam be. Biztos a szmog egy kicsit fatylat vetett a kornyezetre. Ugyanakkor pont megallapitottuk, ahogy leneztunk a sugarutakra es utcakra, hogy nincs kulonosebb forgalom, foleg buszok, taxik szaladgaltak. Van az a vasaloalaku epulet. Melettem egy spanyol par, megszolal az egyik:”Míra, Flatiron!” De ezt igy, fonetikusan mondta, tok cuki volt.

Megvettem akotelezo I love NYC polot. Remek 15%-os kedvezmennyel, az expressz beleponek koszonhetoen :).

Setaltunk meg egy kicsit a sotet, de fenyes 5. sugaruton, aztan haza metroztunk. A pentek este az utcankon es kornyeken igen mozgalmas, tenyleg tele van pici bisztrokkal, ettermekkel, barokkal, pubokkal, jazz es mas klubbokkal. Egyik este nem leszunk hullafaradtak, talan. A dohanyzok kint cigiznek az utcan. Hallelujja.
Felmentunk aztan megeheztunk, igy vegre beleptunk a hires Katz’s delibe. Hmmmmm.
Es a hangulat. A berendezes kb 50 eve ugyanaz, habar az intezmeny mar 120 eves. Akinek meg nem mutattam volna a videokat a helyrol: http://www.youtube.com/watch?v=hxZA85-pJQ8, valamint http://www.youtube.com/watch?v=F-bsf2x-aeE
Szuper volt, meg jovunk.

No comments:

Post a Comment